Rövid időutazásra invitálnánk a cikk kedves olvasóját. Ez a kis „időtúra” a 2008-as évet foglalja magába, mely tartogatott csapatunk számára egyaránt kellemes, és kellemetlen élményeket is. Az évvisszatekintő hónapokra lesz tagolva, és hogy ne szaporítsam tovább a szót, el is kezdeném januárral.

Január - Február

Január 3-án, hétfőn kezdődtek el az ünnepek utáni edzések, melyeket immáron a csapat sikerkovácsa, Kocsner László vezényelt. Kocsner 2007 nyarán érkezett a csapathoz. Ez év őszén még Karakas Csaba mellett csak amolyan „másodhegedűsként” irányította a szakmai munkát,  ám  a vezetőség úgy döntött, hogy egyedül is alkalmas a 93-as csapat vezetőedző posztjának betöltésére, ezért a 2008-as év kezdetén nem csak az új évet, hanem az új edzőt is köszönthette a csapat. Az új tréner egy kemény alapozással kezdett, más módszerekkel, mint elődei.  Kocsnernél a rövid, gyors, hajtós feladatok voltak előnyben, és garantálva volt az edzés utáni napon az izomláz. Január - Február tehát az alapozással telt, két kemény hónap volt, de aki tudja, milyen volt a csapat tavasszal, az bizton állíthatja: megérte végigcsinálni.

Március

Jött tehát a már a fentebbiekben is beharangozott nagy tavaszi hadjárat, egy felemás nyitánnyal. A tabellán az előkelő 3. pozíciót betöltő Pestszentlőrinc otthonában 3-1-re ugyan kikapott a csapat, de a bizakodásra is volt ok, ugyanis előjöttek már a télen oly sokszor begyakorolt szituációk is. Ezután jött egy 10-0-ás diadal a Zugló ellen, de az ellenfél gyenge játékereje miatt még senki sem tudhatta, hogy ez egy nagy menetelés kezdetét jelző győzelem lesz. Az önbizalom növelő győzelem után újabb három következett, mégpedig az RKSK (5-2), Grund (2-1), Újpesti Haladás (5-1) sorrendben. E három meccs közül az RKSK elleni villanyfényes találkozón játszott a legjobban a csapat. Mivel a Hegyvidék SE olyan gyenge őszt produkált, ezért ezzel a 4 győzelemmel sem sikerült bekerülnie a felsőházba, maradt tehát az alsóház, ezért az első hely megszerzése szinte kötelező volt a kékmezes alakulatnak.

Április

Áprilisban csak egy meccset játszott a HSE, mivel a két bajnokság között volt 2 hét pihenő, és az utolsó áprilisban megrendezett fordulóban pont szabadnapos volt a csapat. Az egyetlen 4. havi meccsét az alapszakaszban már megismert (és legyőzött) Újpesti Haladással játszotta az együttes, és bár nyögvenyelősen, de megnyerte a találkozót a XII. kerületi alakulat. A mérkőzésen Fábián mesterhármast ért el, ezzel oroszlánrészt vállalva a diadalból.

Május

Májusban három kötelezettsége volt a budai brigádnak. Az első megmérettetés a Honvéd egyik fiókcsapata, az Unione ellen volt, és bár korán hátrányba került a vendég együttes, kitartásból jelesre vizsgázott, és 5-3 arányban diadalmaskodott. Ez volt zsinórban a hatodik győzelme a Kocsner-legénységnek, de sajnos nem sikerült a földön maradni, ugyanis a már korábban idegenben is megvert Grund ellen 6-2-re kikapott a csapat, mindeni tudása alatt játszott, óriási betli volt, mély gödörbe esett a vesztes együttes, nem lehetett tudni, hogy mennyi idő kell a kijutáshoz. Mint utólag kiderült, nem sok: a hétközi forduló miatt szerdán megrendezett Vízművek elleni találkozón 2008 legjobb teljesítményével rukkolt elő a mitre által szponzorált klub, és óriási, 4-2-es győzelemnek ünnepelhetett a mérkőzés után, nem úgy, mint az addig veretlenül a tabella élén tanyázó vizes fiúk. A május tehát felemás volt, a poklok-pokla után jöhetett a mennyország. Most meg kellett húzni azt a bizonyos gyeplőt, nem volt szabad elszállni a siker után.

Június

És bizony sikerült szerénynek maradni. A nyár első meccsén a Budatétény elleni presztízs rangadó által a győzelem útjába sodort akadályt is sikerrel vette a csapat: 6-2-es diadal a perzselő nyári napsütésen – a mérkőzésen Fábián Viktor meg sem állt 4 gólig, jelezve: ő bizony gólkirály szeretne lenni. A következő héten egy tét nélküli meccs következett, a Szent István Labdarúgó Akadémia ellen, és bizony az eggyel idősebb korosztályt képviselő ellenfél simán nyerte a meccset, de a három pont így is az immáron tabella első HSE neve mellé került. Azt a bizonyos pontot az i-re a Csillaghegy ellen kellett felrakni, egy esetleges győzelemmel biztossá vált volna az alsóházi aranyérem – és a feltételes módot ezennel el is lehet törölni, mivel magabiztos, 5-1-es siker után a klub történetének egyik legnagyobb sikerét könyvelhette el a Hegyvidék Sport Egyesület. A győzelmet egyedül Kocsner „bánhatta”, az edző bizonyára nem örült, hogy a pezsgős pólóját már tehette is be a mosásba.

Július

Nyár van nyár, röpke lepke száll virágra, s zümmög száz bogár… Júliusban minden játékos a jól megérdemelt pihenését töltötte, semmi érdemleges nem történt ekkor a csapattal. Ezúton szeretnék néhány szót áldozni pár játékosra, akik annak ellenére, hogy csapatuk nagyszerű tavaszt produkált, így is az átlag fölé emelkedtek. Először meg kell említeni Fábián Viktort, aki 28 góljával simán söpörte be a gólkirályi címet, újabb nem létező kupával gazdagítva nem létező vitrinjét. A második játékos Bede-Fazekas Lőrinc, aki szintúgy kiteheti a „22 gólt lőttem egy szezonban” táblácskát az ablakába, mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül. És végül, és utolsósorban Béres Máté, aki az előkészítések mellett 15 gólt is magára vállalt, és egész tavasszal kiemelkedőt nyújtott. Igazi csapatjátékos volt, hátán hordta az együttest, mind a pályán, mind az öltözőben igazi vezéregyénisége volt együttesének.