Augusztus

Az utolsó nyári hónap első hete eseménytelenül telt, hogy aztán az ősz folyamán nagy változásokon mehessen keresztül az Újbuda TC. Igen, a tisztelt látogató nem tévedett el, még mindig ugyanarról a csapatról olvas. De ne menjünk ennyire előre. Az új, 2008-2009-es szezon első, az egyesülettel kapcsolatos történése a csattogóvölgyi edzőtábor volt, mely 8-12-ig került megrendezésre. A hangulatra nem, az időjárásra viszont már annál inkább panaszkodhattak a résztvevők, mivel nyár ide vagy oda, 2 napig esett az eső. Az edzéseket a már korábban jól megszokott Karakas-Kocsner edzőpáros vezényelte, és bár felmerült a gyanú egy kényes ügyben, a tar mester elkergette a kételyek felhőit egy azóta már klasszikussá vált „nem vagyunk olyanba’” mondással. A kemény tábor után nem sok idő volt a regenerálódásra: 10 nap múlva már Szolnokon volt jelenése az elit alakulatnak, egy NB III- as bajnoki mérkőzés keretében. Ez már nem BLSZ, hanem országos bajnokság, csapatbusszal, és profinak tűnő körülményekkel. Bizonyára a nyár volt az oka, hogy a nagy lelkesedéssel várt szezonnyitóra csak 10 kékmezes jelent meg, bár hála a nagyobb korosztálynak, 11 emberrel kezdhettük a mérkőzést. Azért csak kezdhettük, mert a találkozó végére megint csak tízen voltunk. Se ennek, se az 5-0-s győzelemnek nem örülhettünk, két szóval: katasztrófális idénykezdet. Ezek után muszáj volt javítani az Algyő ellen, és sikerült is, hála Bede-Fazekas és az egész csapata remek teljesítményének.

Szeptember

A következő fordulóban a Kiskunfélegyháza volt a soros ellenfél, és a 9 emberrel kezdett mérkőzésen végül sikerült egy 3-3-as döntetlent kiharcolni, bár a győzelemhez így is közelebb állt a Pásztor által vezényelt együttes. Egy héttel később a Gyula ellen buktunk el egy nyerhető mérkőzést, majd az ötödik fordulóban az Izsák ellen javítottunk gólkülönbséget (9-0). Szeptember hónapot a Monor elleni bajnoki zárta, egy 3-1-es vereség keretében. A tanévnyitó hónapjában kezdtünk gyanakodni, és rájöttünk, hogy az a bizonyos bab mégsem hús: az előre megígért pálya, a csapatbusz, a heti 4 edzéslehetőség és végül a six pack közül egyik sem lett betartva.

Október

Az év X. hónapját parádésan kezdte az Újbuda, köszönhetően két 3-1 arányú győzelemének. A két szenvedő alanya a győzelmi sorozatnak a Hódmezővásárhely és az Érd volt. Amennyire jól indult ez a hónap, annyira rosszul folytatódott: Az Orosháza elleni szégyenteljes 4-0 után Budafokon 6-1-re kapott ki a Kocsner-brigád. Utóbbi mérkőzésen a távolságra nem, az öltözői lopásokra viszont annál inkább panaszkodhatott a már jobb napokat is megélt vendég együttes.

November

Ha a bajnokság végét egy katasztrófafilmet forgató csoport felvette volna, akkor a film biztosan kasszasiker lenne. Kezdődött minden a Tisza Volán elleni hihetetlen mélyrepüléssel. Ezen a mérkőzésen a jelenlévő, sok rasszból származó szegedi apukák az idény legpocsékabb hazai teljesítményét láthatták. Az utolsó előtti játéknapon egy dabasi vereséget mutatott fel az együttes, bár csak biztató játékkal maradt alul. Az utolsó fordulóban már szappanoperába való jelenetek is előfordultak, a döntetlenért is 0 pont járt, „hála” a lábakelt igazolásoknak. Ezek után már szinte követhetetlenné gyorsultak fel az események: Kocsner jött is, ment is, volt is, meg nem is, mindenféle változat előfordult, de végül lecsillapodtak a kedélyek, és minden maradt a régiben. Ám ezek a sebek valószínűleg nem forrnak be, valószínűleg szétválnak majd az Újbuda és a 93-as korosztály útjai.

December

Az év utolsó hónapja esemény nélkül telt, a bajnokság szünetelt, csak jó hangulatú edzések voltak. Tavaszra fel kell javuljon a csapat, bár már csak a becsület megvédése lehet a cél ebben a szezonban. Reménykedjünk egy, a tavalyihoz hasonló tavaszban. Ám addig még egy nehéz alapozás vár az újbudai gladiátorokra…