A felkészülési időszak második megmérettetésére került sor a mai napon az Újbuda TC számára. Az új felállást gyakorló csapat szerette volna kijavítani a két héttel ezelőtti váci fiaskót, s erre az eggyel fiatalabb korosztály ellen volt lehetősége. Nagy meglepetésre azonban csak 11 játékos állt Kocsner László, edzői pappírral is rendelkező labdarúgó-szakember rendelkezésére, szóval cserelehetőség nélkül kellett végigjátszania a mérkőzést a Kocsner-brigádnak. Így tehát a mai napon a kispadon helyet foglalókra senki sem mondhatta az ötös lottó szlogenjét: bármikor bejöhet. A felforgatott felállásban pályára lépő csapat a Katona - Balla, Emri (C), Tasnádi - Koller, Tóth, Béres, Sűrű, Tapodi - Imre, Pásztor felállásban futott ki a kiváló minőségű kelenföldi műgyepre. Az edzői utasításra leginkább a labdatartásra összpontosító Újbuda labdajáratásába azonban mindig becsúszott egy-egy apróbb technikai hiba, így a labdaszerzésekből gyors kontrákat vezető fiatalabb csapat csatárai rendre veszélyt tudtak teremteni az ellenfél kapuja előtt. Egy ártalmatlannak tűnő hazaadást a születésnapja miatt minden bizonnyal jobb kedvű Katona azonban elbohóckodott, így a kapust szerelő csatár középre centerezése után a második hullámban érkező játékos magabiztosan helyezte a labdát az üresen tátongó kapu közepébe. A gól után még fel sem ocsúdott a hátrányba kerülő alakulat, mikor egy lapos lövést a mai napon a vészkapus szerepét betöltő Katona védett be, jó reklámot csinálva ezzel illatos dezodorjának, mivel a bőrgolyó az amúgy jobb hátvédként szereplő, görög fürtökkel megáldott játékos hónalját súrólva talált utat a hálóba, így a meccs hátralevő részében férfi-illatú labdával játszottak a felek. A csapot nem tudták elzárni az újbudai labdazsonglőrök, mivel a hideg zuhany tovább folytatódott: egy, a csapatkapitány lábán megpattanó lövés a tehetetlen kapus mellet haladt túl a gólvonalon, így a játékvezetői szerepkörbe egyre jobban belejövő Kocsner szomorúan mutathatott a téli hidegben átfagyott ujjaival a középkör felé. A vesszőfutás még itt sem ért véget: a jogosan megítélt büntetőt Tasnádi túlságosan is szélre próbálta helyezni, így nem lett belőle több, mint zúgó kapufa. Az idősebbik korosztály nagyon megégett az első félidőben, 3-0-s 94-es vezetéssel fordultak a csapatok. A második játékrészre 10 emberrel jött ki vezető csapat, no nem nagyképűségből, hanem balszerencséből: a bal szélső sérülés miatt volt kénytelen elkérni edzőjétől az öltöző kulcsát. Az emberelőny nem tartott sokáig: alig tíz perc múlva Sűrű vádlija mondott csődöt, pontosabban görcsöt, így a nem éppen állatbarát középpályásnak is idő előtt ért véget a meccs. A tempó ezután nagyobb lett, a vesztésre álló egyesület óriási iramot diktált, aminek egy formás akció utáni Pásztor találat lett az eredménye. A meccsbe visszajövő együttes azonban túlságosan kitámadott: egy szép kontratámadás végén már újfent három gól volt a különbség a két csapat között. A második félidőben elég egyoldalú küzdelmet azonban nem adta föl a hátrányban futballozó gárda: Béres legény ezúttal a kaput rakta meg a szekér helyett, és nem is szénával, hanem labdával. A happy end csak akkor lett teljes, amikor kiderült: ezúttal nem böködi tüske a nagytermetű középpályás tenyerét. A gólgyártás azonban a másik oldalon sem állt le: a rossz ütemben kimozduló, a kapuját messze elhagyó kapus fölött a labdát higgadtan átemelő Nagy állította be az 5-2-es végeredményt. A meccs krónikájához hozzátartozik, hogy mindkét csapat tartalékosan állt fel, bár ez sem lehet kifogás a mai katasztrofális produkcióra.