Kiskunfélegyháza

Az Algyő elleni parádés győzelem után az Újbuda TC a szokásosnál is motiváltabban léphetett pályára kiskunfélegyházi riválisa ellen, tudván, hogy egy esetleges győzelemmel közelebb kerülhet a hőn áhított hatodik pozícióhoz. A táblázaton való előrelépésen kívül azonban más oka is volt a mérkőzés előtti reménykedésnek: a kivételesen az esélyesség terhével pályára lépő hazai együttes abban bízott, hogy nem éppen nagyszámú és lelkes közönségét egy, amolyan brazilos játékkal elért gólzáporos győzelemmel vissza tudja csalogatni kelenföldi oroszlánbarlangjába. Az őszi 3-3-mal záruló összecsapásért is revánsot venni akaró, jelenleg a mezőny második felében méltatlanul tanyázó Újbuda azonban többek között a húsvéti ünnep közeledte miatt sem tudott szakítani a csapat hagyományaival, miszerint Kocsner László ezúttal sem számíthatott összes leigazolt játékosára: Sűrű valószínűleg a Fővárosi Állatkertben garázdálkodott, Rettegett Iván cár pedig minden bizonnyal egyik oroszországi répaültetvényén munkálkodott – bizonyára nincs megelégedve fütyülő tudományával. Hiányzott a csapat egy szem (ám szerencsére kétszemű, bár sajnos két balkezű) bolond kapusa, Hornácki, akit minden bizonnyal az átlagnál is jobban megvisel április, a bolond hónap, mivel csapata eddigi egyetlen negyedik hónapban megrendezett találkozóján sem jelentkezett játékra. A hiányzok névsorát tudomásul véve Kocsner így a felforgatottnak is nevezhető Balla – Tapodi, Béres, Emri (C), Tasnádi – Koller, Sárközi, Fábián, Bede-Fazekas – Pásztor, Imre felállásban küldte pályára csapatát a nap által felforrósított kelenföldi műfűre, melynek munkásai bizonyára Parkinson-kórban szenvedtek, mivel a granulátum kiszórásánál eléggé megremeghetett a kezük. A tudásbeli különbség már a mérkőzés elején meglátszott, a hazai egyesület beszorította ellenfelét a kapuja elé, de sajnos a mezőnyfölény gólban nem mutatkozott meg, mivel a ziccerek kimaradtak, Imre pedig már-már Pippo Inzaghi szellemét idézte lesre futások terén. A nagy hőségben a jég a 22. percig bírta: Bede-Fazekas került ziccerbe és ha már ott volt, nem hibázott: higgadtan gurított a kapus mellett a hálóba, vezetéshez juttatva csapatát, megtörve a már fent említett jeget. A kilátogató publikum ekkor minden bizonnyal még gálaelőadásban reménykedett: a főszereplő azonban késett, és a várakozással ellentétben így a látványos produkció is elmaradt – legalábbis az első félidőben. A nagy stratéga Kocsner azonban újfent remekül keverte a lapokat: a kiváló pedagógiai érzékkel megáldott fiatal, ambiciózus tréner felrázta kissé megfáradt csapatát a szünetben, és amit a második játékrészben csapatától láthatott, attól még neki is tátva maradt az amúgy sem túl kicsi szája: együttesének tagjai közül mindenkinek bármelyik takarítószolgálat igazgatósága azonnali szerződést ajánlott volna, mivel az Újbuda egyszerűen lesöpörte, lemosta a pályáról a sérülések által is tizedelt vidéki riválisát. Ehhez kellett Bede-Fazekas 48. percben szerzett találata is: a baloldali középpályás így megduplázta mind saját, mind csapata góljainak a számát, és bebizonyította: ő egy színes egyéniség. Így gondolta ezt a játékvezető is, aki a balszélső szabálytalankodását sárga lappal honorálta az 54. percben. Imre szívében nyílván nemzeti érzelmű vér pezseg, mivel egy szép kiugratást követően higgadtan helyezett a hálóba – az 56. percben. Innentől kezdve az Újbuda már tényleg felszabadultan játszott, a mérkőzésre és a MÁV kelenföldi járataira jegyet váltó emberek ezután már tényleg csodát láthattak. 9 minutummal később a gólokat ipari mennyiségben gyártó Bede-Fazekas 4-es mezszáma mögé jegyezhettek újabb strigulát a játékvezetők, míg a 70. percben megnyíló gólcsapot Imre nyitotta meg egy újabb szemfüles találattal. Sárközi 3 perc alatt duplázott, találatai közé azonban beférkőzött egy újabb Imre találat – a télen visszatérő csatár első mesterhármasát jegyezte az új szezonban. A 80. percben a változatosság kedvéért ismét Bede-Fazekas villant, akárcsak 6 perccel később: Pásztor gyönyörű beadását követően akrobatikus mozdulattal fejelt a rövid felsőbe: ezt a gólt látva több európai elitklub játékos ügynöke is bizonyára azonnal nyúlt mobilja után, ám a lecsóevés közben megzavart Székely Géza mindegyikőjüknek csak egy „nem eladót” böfögött a készülékbe. A végeredmény tehát 10-0, Kiskunfélegyházából így a mai napon sem lett Nagykunegészegyháza: a tisztes helytállás reményében a fővárosba utazó vidéki gárda a budai szabóktól a vártnál is nagyobb zakót kapott, mely valószínűleg több számmal volt nagyobb a megrendeltnél.

A mérkőzésen az egész csapat kiemelkedőt nyújtott, az 5 gólt szerző és ez által a góllövőlistán a legjobb tízbe felkapaszkodó Bede-Fazekas világklasszis produkcióját már-már csak Fábián tündöklő csillaga szoríthatja árnyékba: a tavasszal eddig remeklő középpályás gólpasszai nélkül minden bizonnyal nem lett volna ekkor különbség a két csapat között. A védelem nagyon stabil volt, a mai napon tényleg senkire sem lehetett panasz.