Fontos mérkőzés várt ezen a hétvégén az Újbudára, s bár a fővárosi csapatnak az összes hátralévő találkozója a szezon legfontosabb mérkőzése kategóriába tartozik, az Érd elleni hazai mérkőzés mégis kiemelt fontosságú volt: a középmezőny hátulsó felében állomásozó egyesület egy esetleges botlással végképp lemondhatott volna a nemzetközi kupaindulásra még mindig fel nem jogosító, ám a tisztes helytállás tükörképeként felmutatható 7-8. helyezések valamelyikének eléréséről. Az edzői stáb, no meg a klub vezetősége a sok elhullajtott pont miatt bár keserű szájízzel, de elszántan tűzte ki az új célt: a hátralévő hét meccsből két „meglepetés győzelem”, és persze a kötelező meccsek megnyerése, melyek általában mindig csak papíron tűnnek könnyűnek. Akárcsak az Érd elleni mérkőzés: bár a Budapest vonzáskörzetébe tartozó város együttese a tabellán a nem éppen előkelő utolsó előtti helyet foglalja el, az őszi 3-1-es nyögvenyelős újbudai siker nem sok jóval kecsegtetett a találkozó előtt a hazaiak számára. Az előjelekkel azonban nem törődött a Guba – Tapodi, Béres (C), Tasnádi – Koller, Sűrű, Balla, Gergő – Fábián – Pásztor, Bede-Fazekas kezdő 11-gyel pályára lépő vendéglátó egység, mivel a mérkőzés első 5 percében nekiestek ellenfelüknek, és szó szerint beszög(let)ezték saját kapujuk elé Érd legjobbjait. Bár a sarokrúgásokból gól nem született, az Újbuda talán már ekkor eldöntötte a mérkőzést, mivel agresszív játékával nyomatékosította, hogy ki az úr a kelenföldi oroszlánbarlangban. A nagy nyomás végül góllá is érett: Bede-Fazekas váltotta gólra ziccerét a 17. percben. Az Újbuda nem állt le, szűk negyed óra elteltével Balla bizonyította, hogy még mindig nem hagyta el szerdán megtalált góllövő cipőjét, melyet már 2 éve keresett: a védekező középpályás egy labdaszerzés után most rossz szokásával ellentétben nem adta el a labdát, hanem kapura lőtte, majd pár tizedmásodperc után földöntúli örömmel konstatálhatta: lökete utat talált a hálóba. A középkezdés után labdát vesztő Érd a kapott gól után valószínűleg még fel sem ocsúdhatott, mivel egy perccel később Gergő lőtt nullszögből irgalmatlan nagy erővel a kapu rövid felső sarkába, 3-0-ra alakítva ezzel az állást, eldöntve ezzel véglegesen a találkozót. Így a mérkőzésre jegyet váltó 20 fanatikus a 3 pontot firtató kérdésére már megkapta a választ, a játékidőből hátralévő 1 óra már csak a gólok számáról dönthetett. A félidő végén a haldokló Érd hátában Bede-Fazekas forgatta meg a kést újabb góljával, s mivel az első találat megszerzésével ő is döfte bele a jelképes szúróeszközt riválisának hátába, az érdi polgármester aligha fogja posztumusz díjjal kitüntetni a nagyra nőtt támadót annak jövőben esedékes halála után. A félidő tehát 4-0, annak ellenére, hogy a hazai csapat korántsem szezonbeli legjobb teljesítményét produkálta az első játékrészben. A fordulás után még jobban felpörgött a hazai alakulat, ezt bizonyította Bede-Fazekas gyors duplája, mely a 48. és az 50. minutum között volt esedékes. Ezek után egy kicsit leült a mérkőzés, s bár továbbra is az Újbuda dominált, helyzetek kialakításánál többet nem tudott felmutatni a csere nélkül harcba vonuló Kocsner-brigád. A nagy gólcsendet Gergő sistergős bombája szakította meg: a baloldali szélső gyengébbik lábával vállalkozott lövésre, mely a tehetetlen kapus mellett vágódott a kapuba. Nem sokkal később újabb Bede-Fazekas találatnak örülhetett a gólzápor ellenére sem túl lelkes publikum, majd Pásztor zárta a gólfesztivált. A kötelező 3 pontot tehát begyűjtötte az Újbuda, következhet a vízválasztó derbi az Orosháza ellen, hol a budai egyesület jelenlegi helyzetében a győzelem a meglepetés kategóriába tartozna.

Végezetül pedig a számtanból gyengélkedő olvasóink kedvéért álljon itt a végeredmény: Újbuda TC 9-0 Érdi VSE