„Elsuhogott az a füttyös sárgarigó délre”- egészen pontosan Orosházáig. Minden bizonnyal a fiatalabb korosztály koponyájának belső falai között még mindig ott zúgnak Nagy László Dióverés című versének kezdősorai, ám még mielőtt egy a kultúrával nem túl szoros kapcsolatot ápoló homo sapiens sapiens rákattintana a jobb felső sarokban található piros x-re, gyorsan leszögeznénk: a honlap szerkesztőségének nem áll szándékában az általános iskolai magyar órákon szerzett, már beforrt sebeket feltépni, csak igyekszik irodalmi stílusban megfogalmazni a dél-alföldi játékvezetés mivoltát. Bár előfordulhat, hogy csonka honunk eme tájain a labdarúgás szabályai kicsit mások, ám amit mostanában itt a „sípmesterek” művelni szoktak, több, mint felháborító: elmaradt lapok és téves ítéletek tömkelegével rukkoltak elő a sporttársak az utóbbi fordulókban, értékes pontokat elcsenve ezzel az Újbuda TC csapatától. Attól az Újbudától, amelyik Orosházára utazott a hétvégén, egy győzelemben, és a tabellán való előrelépésben reménykedve. E két magasztos cél eléréséhez Kocsner László vezető edző a Hornácki – Tapodi, Emri (C), Béres, Tasnádi – Balla, Sűrű – Koller, Fábián, Sárközi – Pásztor kezdő 11-et küldte az amúgy jó minőségű orosházi gyepre. A mérkőzés elején a kapuk nem forogtak veszélyben, mivel a középpályán folyt a játék. Ám a nagy hőség valószínűleg kicsit megzavarhatta a hazai védelem, és a játékvezető figyelmét is, mivel a Sárközit gólhelyzetben buktató védőjátékos érthetetlen módon megúszta a piros lapot. A hazai csapat azonban nem úszta meg a gólt, mivel a sors még ha csak részben is, de igazságot szolgáltatott: a szabálytalanság után megítélt szabadrúgást Fábián végezte el, gyatra lövése után kialakult kavarodásból pedig a menetrend-szerűen előrehúzódó, karmesterből fél szezon alatt zongoracipelővé átalakuló Béres szemfüles módon spiccel továbbította a labdát a kapuba. A tikkasztó melegben azonban a jégkrém könnyebben olvad, akárcsak a fővárosi előny: a félidő végén az egyik hazai támadó egy gyors kontra után meglépve egalizált, kialakítva ezzel az 1-1-es félidei eredményt. A második játékrész úgy folytatódott, ahol az első félbeszakadt: rezdült a háló, méghozzá ismét belülről. A félidő 3. percében ugyanis az új cipőjében brillírozó Pásztor lőtte be magabiztosan a ziccerét, elhallgattatva ezzel kritikusainak amúgy nem túl népes táborát. A gól és a vendég vezetés ezek után a postások nagy örömére kicsit rányomta a bélyegét a mérkőzésre, egészen a 70. percig: Fábián vezethette rá egy-egy ellen a kapusra, ám emelése centikkel fölément – ezzel pedig meccslabdát rontott a vendég együttes. A kihagyott helyzetet most nem saját maga, hanem a játékvezető bosszulta meg: Hornácki pöckölt el egy hosszú indítást a hazai támadó elől, a rajta áteső csatár színészi teljesítményét a pedig a művészeteket kedvelő bíró egy büntetővel honorálta, emberi ésszel szinte felfoghatatlan módon. A sporttárs valószínűleg múzeumigazgatói babérokra is tör, mivel a vétlen kapust még ki is állította, mindenki legnagyobb megdöbbenésére. A jogtalan büntetőt a sérülése után visszatérő vészkapus Katona nem tudta hárítani, az állás tehát ismét döntetlen. Arról pedig, hogy az emberhátrányban küzdő Újbuda ne tudja egyik pontját se megtartani, még két hazai gól is gondoskodott. A végeredmény tehát 4-2, mely teljes mértékben igazságtalannak mondható.

A honi játékvezetés pedig nagyon lezüllött, mivel a Puhl Sándor nevével fémjelzett aranygenerációt egy sörhasú, rövidlátó brigád váltotta fel: számokkal talán már ki sem lehet fejezni, hány dioptriás szemüvegek elkészítésére lennének felkérve a dél-alföldi optikusok, mivel nincs az a mínuszos szemüveg, amivel egy sporttárs 10 méterről be tudna látni a tizenhatoson belülre, a mániákusan lengető asszisztensekről nem is beszélve, akiknek minden bizonnyal még az óvodában is les volt a jelük. Az Újbuda TC ezzel a vereséggel messze került a középmezőny elejétől, és riválisainak jó sorsolása sem adhat túl sok okot a bizakodásra. Ennek tudatában szinte kötelező a győzelem az élbolyba tartozó Budafok ellen.