Újabb tavaszi hétvége, újabb bajnoki forduló – állhatott az Újbuda TC játékosainak a fejében hajnali fél ötkor. Bizony, a fővárosi csapat néhány játékosának szép álmát nem az éjfélkor megivott (jó esetben) kakaó óta rögzített bombaként kattogó biológia szakította félbe, hanem a hajnali csendbe lármásan belepiszkító ébresztőóra. A korai kelésnek oka is kell, hogy legyen – gondolhatja a kedves Olvasó, mi pedig szófukar cikkírók lévén csak egy szóval szeretnénk magyarázatot adni a világosodás előtti ébrenlétre: Szeged. A cikk első sorának első felét tehát akár így is folytathatnánk: „Újabb tavaszi hétvége, újabb bajnoki forduló” – újabb vidéki meccs. S mivel az Újbuda TC csapatában egy a Magyarország tájait szívesen bebarangoló együttest ismerhetett meg a nagyvilág, nyilván nem a gyönyörű dél-alföldi városok meglátogatására panaszkodhattak a fővárosi labdarúgók – hanem a hajnali kelésre. Mert tény: az újbudai játékosok lassan már az iszlám vallásra is hajlandóak lennének áttérni, csak hogy a korán szó elhangzásakor ne az ébresztőre kelljen gondolniuk. Gyula, Hódmezővásárhely, Algyő, Orosháza és Szeged – ezek azok a városok, amelyeknek nevét az Újbuda TC játékosai már álmukból felkeltve is kívülről tudják

Aggódásra pedig amúgy is bőven volt oka a fővárosi egyesületnek: már a csütörtöki edzésen is „nemleszünkmegtizenegyenahétvégén” szag terjengett a MOM park körül a levegőben, és a remek szaglással magáldott játékosoknak a szimata bizony nem is csalt, mivel csak kilenc labdarúgó érkezett meg és jelentkezett játékra az amúgy sem túl sok sikerélménnyel kecsegtető szegedi meccsre. Hiányzott a csapat egyetlen kapusa Hornácki, a Mecsek-aljában a családfája lombjait igazgató Béres, az ezúttal is igazoltan hiányzó Tapodi, valamint a vakbélműtéten nemrég túleső (illetve túlguruló) Tóth. Nem jelent meg ezen kívül a két szombat esti lázzal küszködő játékos, Katona és Fábián sem. A pályán ördögi, ám az öltözőben angyali irányító saját elmondása szerint számítógépétől kapta el a csúnya vírust. A fent említett hat játékoson kívül nem foglalhatta el helyét a csapatbuszon a klub nem létező lexikonjában valószínűleg egymás mellett szereplő Imre, Iván duó sem. A megjelent kilenc játékost így a taktikai zseni Várkonyi egy az ellenfelet meglepni igyekvő, forradalmi 4-3-1-es felállásban küldte pályára, méghozzá a Balla –Sárosi, Emri (C), Bede-Fazekas, Tasnádi – Koller, Sűrű, Sárközi – Pásztor összeállításban. A mérkőzés finoman szólva sem kezdődött jól a vendégek számára, mivel a már bajnok Szeged nevéhez hűen már a meccs elején beült a volán mögé: a találkozó 3. percében már 2-0 volt az állás a hazaiak javára. Az ízes káromkodásairól és remek beszólásairól méltán híres Várkonyi mester ekkor aggódó pillantásokat vetett órájára, majd a diákévei elején megtanult gyors fejszámolás után hamar arra a logikus következtetésre jutott, hogy itt bizony ma kétszámjegyű lesz a különbség. Ehhez járult még hozzá a 19. percben történt harmadik volán gól is. Ezután hosszú gólcsend következett, mely a mérkőzés ezen szakaszában jól záró védelemnek, valamint az ellenfél támadóival szó szerint kesztyűs kézzel bánó Ballának volt köszönhető: az alacsony vészkapus az egész mérkőzésen jól állta a granulátumot, többek között bravúrjainak köszönhetően nem szaladt bele történetének legnagyobb vereségébe az Újbuda. Hogy a második félidőre mégse olyan elégedetten menjen ki a vendég együttes, arról Ködmön Szabolcs, a bajnokság gólkirálya gondoskodott egy gyors duplával a félidő vége előtt. A második félidő 17. percében meglett a fél tucat is a hazai csapatnak, pár perccel később pedig Balla szabálytalankodott a jó ütemben kilépő csatárral szemben utolsó emberként, ám a túlsúlyos kapus ezen a meccsen egy másik olimpiai számban is remekelt, mivel megúszta a piros lapot. A szabálytalanság után megítélt jogos büntetőt pedig a remegő lábakkal a labda mögé álló játékos kihagyta – pontosabban Balla védte ki saját maga és a közönség legnagyobb örömére. A mérkőzésnek ez volt a fordulópontja, mivel innentől kezdve már csak jókedvű labdázgatás zajlott a pályán, egészen pontosan a vendégek tizenhatosának előterében. A lassan vígjátékba átcsapó meccsen további két hazai gól következett a 73. és a 80. percben. A felforgatott felállás és a 9-0-ás hátrány megzavarhatta Emrit, aki körül minden bizonnyal nagyot fordult a világ – egészen pontosan 180°-ot: a csapatkapitány miután remek ütemben érkezett egy beadásra, higgadtan belsőzött a kapu közepébe – apróbb szépséghiba, hogy a saját hálójába talált. A szőke szikla minden bizonnyal nem szeret tegeződni találataival, ezért is lőtt ön-gólt. A 88. percben aztán egy újabb szegedi találat járult hozzá a helyi szurkolók még boldogabb délutánjához, a mérkőzést pedig a játék képét híven tükrözve egy újabb Balla-bravúr zárta.

Bár az Újbuda TC megalázónak tűnő vereséget szenvedett a bajnok otthonában, kilenc (helyenként nyolc) emberrel mégis tisztességesen végigharcolta a 90 percet. Akik nem jöttek el, azok gondolkozzanak el azon, hogy továbbra is CSAPAT sportot szeretnének-e űzni, akik pedig jelen voltak, rengeteg tapasztalattal, és egy jó hangulatú találkozó felejthetetlen élményével lettek gazdagabbak.