Az életben két dolog biztos: a halál, és hogy egyszer minden labdarúgóidénynek vége lesz. Bár eme megállapítás első felét a földkerekség legjobb tudósai a világ különböző pontjain rejtett laboratóriumokban a mai napig megcáfolni igyekeznek, a mondat második felével senki sem vitatkozhat – még az Újbuda TC játékosai sem, mivel a fővárosi egyesület labdarúgói elérkeztek az idei „amilyen hosszú, olyan sikertelen” szezon utolsó összecsapásához.

  Valószínűleg a korai kelés, a fárasztó, hosszú buszutazás, és az időjósok által előre bejelentett kánikula miatt is újfent csak 9 ember jelent meg a hajnali kelenföldi találkozón, ami az Újbuda játékosait láthatóan nem lepte meg: az emberhátrányban lejátszott mérkőzésekből a szezon során jutott már elég a keret tagjainak. Hogy a remény mégis felcsillanjon a tisztes helytálláshoz, arról a jászapáti klub vezetősége gondoskodott: súlyos adminisztratív hiba folytán (a mérkőzés időpontjának megváltoztatása a Csongrád megyei Labdarúgó Szövetség tudta nélkül) az Újbuda TC játék nélkül, 0-3-as gólkülönbséggel megkaphatta volna a három pontot. A fővárosi csapat játékosai azonban illedelmes vendégekként és a sportszerűség elkötelezett híveiként vállalták a játékot, kockára téve ezzel a biztos három pont sorsát. A mérkőzésnek pedig volt tétje, még ha nem is akkora, hogy súlya több mázsányi teherként nehezedjen a vendégjátékosok vállaira: egy esetleges pontszerzéssel az Újbuda megelőzte volna szolnoki riválisát – és megkaparintotta volna a nem túl előkelő tizedik helyet.

  A kilenc emberből Kocsner mester egy amilyen szimmetrikus, annyira forradalmi 2-4-2-es felállást gyúrt össze, mely „névszerűsítve” a Hornácki – Balla, Tasnádi – Iván, Fábián, Sárközi, Bede-Fazekas – Pásztor, Emri (C) alakot öltötte magára. A találkozó első pár percében a csapatok létszámainak megfelelően a vendéglátók voltak fölényben, ám hazai együttes játékosainak fejéből a könnyű meccs gondolatát a 29. percben elfújta a szél – szó szerint, mivel Fábián szöglete a szelek szárnyán kötött ki a hálóban a tehetetlen kapus felett. A 33. percben megduplázódott a vendégcsapat előnye, miután a szezon utolsó mérkőzésén a csatár erényeit fitogtatni kívánó Emri jóvátette a mérkőzés elején előtte adódó ordító ziccer kihagyását: egy szép csel után higgadtan juttatta túl a labdát a kapu előtti mészcsíkon. A kétgólos előny azonban csak két percig tartott, mivel egy szöglet utáni kavarodásban egy hazai játékos eszmélt a leggyorsabban, és közelről a hálóba vágta a labdát a tehetetlen Hornácki mellett. A második játékrész elején egy szerencsétlen félreértés miatt már újra döntetlen volt az állás, miután egy előrelőtt ártalmatlan labdára Hornácki és Tasnádi is rámozdult, azonban egyikük sem lőtte el azt, mivel mindketten a másikra vártak, a hazai csatár pedig köszönte szépen és lecsapott a bőrgolyóra, melyet aztán már csak az üresen tátongó kapuba kellett helyeznie – megtette. Arról, hogy a vereség szele is meglegyintse az Újbuda TC-t, egy tizenegyes gondoskodott, mely kivételesen jogos volt: a rossz ütemben kilépő Hornácki elkaszálta a vendégcsatárt, és mivel a büntetőt a sértett értékesítette, az előny már a vendéglátóknál volt. Pár perccel a lefújás előtt azonban a másik tizenhatos is előtérbe került, miután a szabálytalanság után megítélt – szintén jogos – tizenegyest Bede-Fazekas értékesítette, megszerezve ezzel csapatának egyszerre a hőn áhított egy pontot, és a tizedik helyet is.

Bár ha gólszerzésben ma nem is, emberileg mindenképpen vetélytársa fölé kerekedett az ÚTC: annak ellenére lejátszotta a mérkőzést, hogy senki sem szólhatott volna egy rossz szót se, ha játék nélkül hazaviszi a csapat a három pontot, mivel az ősszel épp a Jászapáti VSE volt az a csapat, mely nem fogadta el, hogy nem voltak ott a fővárosi egyesület játékosainak az igazolásai, és többek között emiatt is került szóba az őszi szezon végén Kocsner László menesztése. (Az őszi meccsen az Újbuda TC vezetősége felajánlotta a vidéki csapatnak, hogy személyi igazolvány alapján igazoltatják a játékosokat, s a szükséges papírokat majd másnap bemutatják a szövetségben.)

Véget ért tehát az Újbuda TC számára a 2008/2009-es idény. Az 1993-as korosztály és az Újbuda TC útjai szétválnak, mivel előbbi csapat játékosai saját nevelőegyesületükben, a Hegyvidék SE-ben folytatják labdarúgó pályafutásukat. Bár ez a szezon eléggé sikertelen volt a 93'-asok számára, a klub játékosai rengeteg tapasztalattal gazdagodhattak, valamint az egyesület története során először országos bajnokságban is megmutathatták, mit tudnak.