„Nem minden az, aminek látszik!” Bizony, ez a mondat elhangozhatna akár egy, a főhőst jó tanácsokkal ellátni igyekvő, haldokló mellékszereplő szájából is egy nagy költségvetésű hollywoodi film legizgalmasabb perceiben, de átfuthat akár a kínai negyedben vásárolni igyekvő ember fejében is eme gondolat, egy biztos: a látszat bizony néha csal. Így volt ez a Hegyvidék SE „hazai” mérkőzésén, melyen a Mátyásföld volt az ellenfél. A XII. kerületi csapat ugyanis idénybeli első hazai találkozóján felavatta új szerelését, melyet az amatőr labdarúgás elhivatott szponzorától, az Arany Ászoktól kapott. A sörgyár és a Lancast együttműködése során létrejött akció keretében egy arany, fekete színű szereléssel lett gazdagabb a Hegyvidék, mely így kénytelen volt szakítani a klub évszázadosnak azért nem mondható hagyományaival, miszerint kék-zöld színben pompáznak a játéktéren a Csörsz utcai labdazsonglőrök. Az önkormányzati egyesületnél a külső tehát megváltozott, a belső azonban nem, mivel a játékos keret értelemszerűen ugyanaz maradt, így a népligeti Siketek pályán hazai csapatként pályára lépő csapatnál újra a győzelem volt csak az elfogadható eredmény a 2. fordulóban. A kötelezőt azonban a Béres, Balla, Tasnádi, Jeszenszky négyes hiányában kellett kivívnia a Hegyvidéknek, melynek kispadján először foglalt helyet tétmeccsen az együttes új edzője, Rácz Krisztián. Az új tréner a Hornácki – Sűrű, Katona, Emri, Somogyi – Koller, Gergely, Reichardt, Sinkó – Imre, Pásztor összeállításban küldte pályára csapatát, mely igencsak meghajtotta az első húsz percet, bár az ellenfél kapuja egyszer sem forgott veszélyben ez idő alatt. A 23. percben a Mátyásföld először veszélyeztethetett egy szabadrúgás keretében, és a jó helyzetkihasználás példáját megmutatandó vezetéshez is jutott, miután a labda a kapu bal sarkában kötött ki. A bekapott gól rá is nyomta a bélyegét a hazaiak játékára, így a sok távoli lövésen kívül más lehetősége nem is volt a vendéglátóknak. A találkozó 41. percében azonban a sors valamennyit visszaszolgáltatott a hátrányban játszó aranymezeseknek, mivel Sinkó kegyetlenül bevágta az Imre lövése után a kapusról kipattanó labdát a hálóba. A második játékrész kezdősípszójának elhangzásakor így 1-1 állt az eredményjelzőn. A 46. percben azonban a szeszélyes sors újra átírta a mérkőzés forgatókönyvét: a Piroska és a Farkas című kétszereplős klasszikus darabban a csereként egy perce pályára lépő Réti játszotta a főszerepet, míg az ordas személyében a játékvezető hajlonghatott az előadás végén a piros függöny előtt. Noha a Farkas ezúttal sem ette meg a „nagyikedvencét”, a méreg annál inkább, mivel a sípmester jogtalanul állította ki a labdát elrúgó kapust, aki így idő előtt mehetett zuhanyozni. A Hegyvidék cerberusának szerepét csere híján Katona vette át, a nagytermetű vészkapus azonban minden aggodalom ellenére magabiztosan védett a második félidőben, teljesítményére nem lehetett panasz. Alig negyedórával az ominózus jelenet után a hazai kispadon újra az öröm volt az úr, mivel az Imre lerántása után jogosan megítélt büntetőt a csapatkapitány Emri higgadtan értékesítette, így a HSE-nek már csak az eredmény megőrzésére kellett vigyáznia. Arról, hogy a vendégek nem egyenlítettek ki, Sárközi gondoskodott, a nagyszerű rugókkal megáldott mindenes ugyanis óriásit mentett a gólvonalról. A találkozó hátralévő részében már nem történt semmi izgalmas, bár az utolsó percekben a fejét elvesztő, már sárga lappal rendelkező mátyásföldi csapatkapitányt ki kellett volna állítania a játékvezetőnek, mivel a karszalag birtokosa ritkán látható ámokfutást rendezett a pályán. Ez azonban az eredményt már nem befolyásolta, így a Hegyvidék SE ha nem is briliáns játékkal, de megnyerte az összecsapást.