A labdarúgás régóta íródó történelme során már sokan megtapasztalhatták azt a szituációt, amikor egy meccset nem azért tud megnyerni az ellenfél, mert sokkal jobb, tehetségesebb játékerőt képvisel, hanem egyéb, külső körülmények segítik őket a győzelemhez. Hogy mi köze ennek a filozófikus megfogalmazásnak következő cikkünkhöz? Nos, valami hasonló dolog történt a BVSC-Hegyvidék meccsen is, amikor is az utolsó pillanatban való érkezés, valamint a pályagondok által elhanyagolt, a 67-es főutat diszítő kátyúknál is nagyobb lyukakat felmutató pálya jelentősen körejátszott a nagyarányú hazai győzelemben.

Ködös szerda délutáni napon került sor a szurkolók által igencsak várt BVSC-Hegyvidék mérkőzésre. A tabellán elfoglalt helyek alapján a majdnem 100 éves múlttal rendelkező hazai alakulat tűnt esélyesebbnek. A meccs krónikájához hozzátartozik, hogy a vendég együttes mindössze 10 perccel a kezdő sípszó előtt érkezett meg a mérkőzésre, ami miatt a bemelegítésre igencsak kevés idejük maradt.

Ennek ellenére parádésan kezdte a találkozót a Hornácki-Nagy, Emri(C), Katona, Sűrű-Koller, Béres,Jeszenszky,Tóth-Sárközi,Imre felállásban játszó Hegyvidék. Koller remek ütemben ugratta ki Imre Viktort, aki ezt köszönte szépen, és egy pimasz, ugyanakkor brilliáns mozdulattal a kapust átemelve a hálóba helyezte el kékszínű műbőrgolyót. Ám jó kezdés után érkezett a villámcsapás: egy szöglet utáni kavarodás során a BVSC csatára 7 méterre a kaputól üresen kapott labdát, és a kapaszkodó Hornácki melett a léc alá lőtt. 1-1 az állás 17-ik percben. De a vendég együttes becsületére vállva nem adta meg magát, a labdát szépen járatva szép lassan magához vette az irányítást. Fél óra játék után ennek eredményeképpen újra vendég-előnyt mutatott az eredményjelző. A rosszul kilépő hazai kapust saját testi épségét is kockára téve szerelte Sárközi, majd a labba Imre Viktorhoz került, aki egy igazítás után, 2 ember közül, jó 40 méterről csodálatosan emelt az üresen maradt kapuba. A felnőttcsapat edzője, a márkőzést megtekintő Bajzig is elismerően bólintott a gól után. Ezekután Hornácki pillanatai következtek: a portás több nagy védést bemutatva tartotta az eredményt, de félidő vége felé alaposan kiengedő vendég alakulat ne vonulhasson előnnyel pihenőre, arról 2 újabb találat gondoskodott, igaz az egyik lesről.

A szünetben a vendégek mestere, Rácz Krisztián nem garasoskodott a taktikai utasításokkal, mindemellett a frissítések sem maradtak el. Nagy helyett Sinkó érkezett a védelem bal oldalára, míg a középpályán a CR-hasonmás Reichardt bizonyíthatott. Azonban a második félidőben már nem találta az iramot a kékmezes gárda, jobbára csak saját térfelükön tartották a labdát, helyzetekig pedig csak elvétve jutottak, míg ellenfelük kihasználva ezeket 4 góllal köszönték meg. Hogy ne legyen mégtöbb, azért Sárközi és Katona tettek sokat, ugyanis mindketten mentettek egy nagyot a gólvonalról, valamint a határozottan védekező Emri, Sinkó és Sűrű is hozzátették a magukét, és a jó napot kifogó Hornácki védései is sokat segítettek. Apró szépségtapasz, hogy az utolsó negyórában egy kontratámadás során Pásztor lépett ki a védők gyűrűjéből, majd önzetlenül passzolt Imrének, aki megszerezte csapata és egyben saját maga 3-ik gólját. Az utolsó 10 perc maga volt a megtestesült pokol, ugyanis előszőr Emri kapott a sérülésből nemrég felépüt lábához, majd Sűrű bordái és légzőszervei bántak egy ütközést, és a 3-as sípszó pillanatában Hornácki is sánítva hagyta el a pályát.

Végeredményben a hazai alakulat semmivel nem jelentett nagyobb játékerőt a vendég együttesnél, de a borzalmas állapotban lévő talaj sokat kivett a játékosokból. A mai napon több szenzációs egyéni teljesítménynek tapsolhatott a publikum, külön kiemelve Imre Viktor szenzációs játékát, de csapat szinten még messze van hova fejlődni, ha a Hegyvidék SE el akarja érni az előzetesen célnak kitűzött első 5 hely valamelyikét.