Grund-foci

Balla  2009.09.19. 17:30

„Az emberiség intelligenciájának összege állandó, ám a népesség folyamatosan növekszik.” Ennek a kissé humoros, ám mindenképpen elgondolkodtató tudományos felfedezésnek már a Grund FC vezetőségének tagja közt is látható jelei vannak. A főváros peremén megtalálható klub fejesei ugyanis érthetetlen módon „magasról ejtenek” az utánpótlásképzésre, holott tulajdonképpen a jövő sztárjainak kinevelése volt a kitűzött célja az 1986-ban létrehozott egyesületnek. A XVII. Kerületi csapat ugyanis a magyar válogatott, valamint a jelenleg a Championship-ben vitézkedő Queens Park Rangers középpályása, Buzsáky Ákos hathatós közreműködésének is köszönhetően egy olyan sportteleppel büszkélkedhet, melyet Európa bármely részén megirigyelnének. A Grund utánpótlás csapatai mégis egy olyan salakos pályán kénytelenek játszani, melyen a kemény talajréteg gesztenye-méretű kavicsokkal párosul, így egy rosszabb „földet érés”akár egy ifista korú labdarúgó pályafutásának végét is jelenthetné. Ennek a rossz döntésnek esett áldozatul a hétvégén a Hegyvidék SE csapata, mely a Hornácki – Sűrű, Katona, Emri (C), Sinkó – Balla – Béres, Reichardt, Koller – Pásztor, Imre összetételben lépett pályára a szokatlanul korai időben, délelőtt 9-kor megrendezett összecsapáson. A találkozó nem kezdődött túl jól az újfent aranyszínű mezben pompázó vendégek számára, mivel már a 4. percben hátrányba került a Rácz-brigád. Egy baloldali beadást követően a középre jó ütemen berobbanó hazai csatár senkitől sem zavartatva lőhetett a kapu jobb alsó sarkába. Ezek után továbbra is a Grund volt fölényben, melynek eredménye egy újabb gól volt. De nem is akármilyen! A 12. percben Sinkó elvesztette uralmát a jobb lába felett, így az önállósult testrész egy irgalmatlan nagy öngólt lőtt 10 méterről a léc alá. Nem véletlen hát, hogy a balszerencsés eseményeket követően tudósok ezrei kapták fel a fejüket, mivel egy újabb fertőző betegség kezdett el terjedni: az eddig csak a máltai harmadosztályban lappangó Sin-kór (melynek tünetei a kihagyhatatlan ziccerek elrontása, valamit a megmagyarázhatatlan mozdulatsorok a pálya bármely részén) már Magyarországon is megjelent. A gól után körbenézve mindenesetre megállapítható, hogy az emberi faj három csoportra osztható az ilyen hihetetlen öngólokra való reagálás terén: vannak a hitetlenkedők, akik fel sem tudják fogni a történteket, vannak a nevetők, akik még több év elteltével is megmosolyogják ezt a felejthetetlen pillanatot, és végül vannak a Sinkók, akik általában elkövetik az ilyen hibákat, majd magukba roskadva fejcsóválva baktatnak a kezdőrúgás felé. Nem lenne csoda, ha Sinkó Gábornak még több év múlva is rémálmaiban jönne elő ez a mozdulatsor, mindenesetre biztos, hogy csapattársai még sokáig ezzel fogják „húzni” a higanymozgású mindenest. Visszatérve a meccsre: a Hegyvidéknek ezen a mai napon (a tavalyi szezonhoz hasonlóan) újfent nem sikerült semmi, ezt a tényt bizonyítják a 16. perc történései is: a vendégek még fel sem fogták a szűk öt perccel ezelőtt történteket, amikor is egy 20 méterről leadott, középre tartó lövés Emri lábán irányt változtatva a tehetetlen Hornácki mellett a kapuba vágódott. 3:0 a hazaiak javára bő negyed órát követően. Hét perccel később kiderült, hogy a hullámvölgyből még mindig nem sikerült kimásznia a vendégeknek, ugyanis ekkor egy újabb Grund-gólnak köszönhetően már négygólos volt a különbség a két csapat között. Ezek után jó negyed óráig semmi említésre méltó nem történt a pályán. A 38. percben aztán egy Koller-Imre összjátékot követően utóbbihoz került a labda, a villámléptű csatár pedig nem hibázott ziccerben, megszerezte csapata szépítő találatát. A térfélcsere után tehát 4-1 állt az eredményjelzőn, s bár ha ekkora különbség nem volt a két csapat között, a hazai vezetés megérdemelt volt. A második félidő elején nem hajtották túl magukat a csapatok, s bár a kezdeményezőbb fél a Hegyvidék volt, újabb gólt mégis a vendéglátók szereztek a 62. percben. Tíz perccel később egy vendég kirúgást követően Imre fejelte le a labdát Kollernek a felezővonalnál, aki tolt egyet bőrgolyón, majd 35 méterről irgalmatlan nagy gólt lőtt a kint álló kapus felett a léc alá. Bár kétségkívül a hálóőr is ludas volt a találatban, Koller minden bizonnyal a szezon gólját szerezte. Az amúgy sem nagy vendég öröm nem tarthatott túl sokáig, mivel alig két perccel később már megint négygólos volt a különbség: egy 20 méterről leadott lövés védhetetlenül vágódott a bal kapufa töve mellett a hálóba. A három pont sorsa ekkor már eldőlt, a meccs hátralévő ideje azonban mégsem telt eseménytelenül: Katona kezelt le szó szerint egy, az alapvonalon kimenő labdát a 16-oson belül. A jogosan megítélt büntetőt az ítéletvégrehajtó azonban csúnyán fölé lőtte. A következő említésre méltó esemény a Grund egyik cserejátékosának amilyen elképesztő, annyira felesleges ámokfutása volt: a 82. percben a vékonydongájú „labdarúgó” először Kollerrel került kisebb összetűzésbe, majd csúnyán beleszállt a HSE kapusába, Hornáckiba. A fegyelmezetlen játékost jogosan kiállították, a vendégek azonban így sem kerültek emberelőnybe, mivel Hornácki nem tudta folytatni a játékot, csere híján pedig a szegedi csatárok réme, Balla állt be a kapuba. A maradék nyolc percben már semmi lényeges nem történt, a Grund egy megérdemelt győzelmet aratott a Hegyvidék felett, akik csak a gólarányt kérhetik számon a sorstól.